Festő Iskola

Első lépések az önmegvalósításhoz!

A kubizmuson belül három korszakot különböztetünk meg.

Az első, prekubistának nevezett korszak 1907 és 1909 közé tehető. A festményeken Cézanne hatására festett geometrizáltság jellemző. Braque Estaque-i viadukt című művének témája tájkép. A házakat, a viaduktot és a természeti elemeket határozott kontúrral körülvett geometrikus síkokra egyszerűsíti, a formák struktúráját emeli ki. Színhasználata egyszerűsödik korábbi fauve korszakában festett képeihez képest, későbbi kubista képein koloritja szinte monokrómmá válik.

A második, az analitikus korszak körülbelül 1910-től 1912-ig tartott. A festményeken a tárgyakat apró geometrizált felületekre bontották. A szimultanizmus módszerét használva, a tárgyak különböző nézeteit egy időben ábrázolták. Így festészetükben a három dimenzió mellett figyelembe vették a negyedik dimenziót, az időt is. Az idő a futuristáknál is meghatározó tényező volt, az időben lezajló mozgásfázisokat kísérelték meg egy képen ábrázolni. Braque-nak A portugál című alkotásán megfigyelhetjük ennek az elvnqek a használatát. A tárgyak és a figura különböző nézeteit ábrázoló, barnás árnyalatú síkokból felépülő festményen felismerhető a hangszeres férfi alakja. Az apró síkokon a Braque által bevezetett betű- és számsablonok jelennek meg.

A harmadik, a szintetikus korszak 1913-tól kezdődött. A festményeken nincsenek már olyan apró részletek, a töredezettség a tárgyak leglényegesebb tulajdonságait emelik ki. A síkok részben fedik egymást. Picasso és Braque mellett Juan Gris alkotásai kiemelkedők. Csendélet könyvvel című festményén az asztalon heverő pipa, könyvek és üvegek felismerhetők. Az üvegen és a könyvön szereplő, sablonnal festett feliratok, a tárgyakkal kapcsolatos utalások. A szintetikus korszak alkotásainak színezése ismét erőteljesebb.

Az analitikus és szintetikus korszakban terjed el, az általuk kitalált kollázs. Lényege, hogy különböző anyagokat ragasztanak össze. Újságpapírt, tapétát és textileket kasíroztak a vászonra. Picasso 1913-ban készült Gitár című kollázsánál, különböző papírokat használt. A hangszerre az újságpapír kivágás és az arra szénnel rajzolt szabálytalan körök utalnak.

A kubizmushoz sokan kapcsolódnak, 1912-ben megalakul a Section d’Or (jelentése: aranymetszés ) elnevezésű csoport. Tagja volt Braque, Robert Delaunay, Juan Gris, Albert Gleizes, Fernand Léger és a magyar Réth Alfréd is. Az alkotásokat nem lehet besorolni egyik szakaszba sem. Léger A lépcső című festményén hengeres alakzatokból felépülő figurák között jelennek meg a lépcsőre utaló szerkezetek. A kompozícióban dinamizmus érezhető.

A francia Robert Delaunay festményeire is jellemző a dinamizmus. Megfigyelte, hogy a tárgyak körvonalát a fény befolyásolja. Elméletét az Eiffel-toronyról készített sorozatán alkalmazza, ahol a tornyot és környezetét széttöredezve ábrázolja. A fényáradatban megfigyelhetők azok a körkörös elemek, melyek későbbi festményein válnak uralkodóvá.