Festő Iskola
Első lépések az önmegvalósításhoz!
A manierizmus
A manierizmust, a reneszánsz stílus továbbfejlesztett változatát általában a 15. századi és 16. század eleji harmónia, rend és tökéletesség elleni reakcióként ismerik.
A manierista festők nem egységes stílusuk révén kerülnek egymás mellé, hanem leginkább a tagadás, a klasszikus művészet és a természet tagadása köti őket össze. Ezek a művészek a valóságot rendezőelvek béklyóiba kényszerítő eszményi stílusban, vagyis végső soron egyfajta elekticizmusban (vegyes stílusban) hisznek, amelynek kiindulópontja a megfestett valóság. A manierista művész stilizál.
Ez a stílus Olaszországban uralkodott 1520 és 1600 között. Világos, csaknem rikító színek, alaposan kidolgozott kompozíciók, eltúlzott formák és drámai mozgások jellemzik. A manierista modorosság, bizarrság jobban törekszik az érzéki hatások visszaadására. Megszaporodnak az áttetsző, halvány színek, a szinesztéziához közeli képek. A kompozíciók mozgalmassá, keresetté, sokszor rafináltan bonyolultakká lettek, de elkülöníti tőle a kihívóan vakmerőség jelenléte, a túlhajtottság kultusza. Mindenütt a mesterségbeli tudást helyezi előtérbe, célja a rejtett értelmek képszerű ábrázolása: az embléma központi szerepet kap.
A barokkúj, bonyolult, bizarr, torz formák megjelenése az ábrázolás a mélység irányában bontakozik ki
a túlhajtott eredetiség, szubjektivitás téma mitológiai, de homályosak, kétértelműek, fantasztikusak és groteszkek érzékiség, kacérság - főleg Franciaországban erotikus realizmus és formalizmus külső jegyekkel hangsúlyozott lélekábrázolás,össze nem illő arányok,kemény hideg éles és élénk színek
Festők
Tintoretto
Correggio: Zeusz és Io
Morales: Madonna
